Több-rétegű rázóasztal működési elve
A négy-rétegű rázóasztal egy több-rétegű felfüggesztett gravitációs elválasztó eszköz. Négy üvegszálas ágyfelület van függőlegesen egymásra rakva, és egy excentrikus/kettős{3}}hajlított kapcsolófejen osztoznak. Minden réteg önállóan végzi el az elválasztást. Az elválasztási mechanizmus teljesen megegyezik az egyrétegű-6S rázóasztaléval. Az ásványi rétegrétegződés és -elválasztás elérése érdekében a négy műveletre támaszkodik: reciprok differenciális rázás + keresztirányú öblítési vízáramlás + mederhorony örvénye + gravitációs sűrűségkülönbség.
I. Alapszerkezeti Alapítvány
Keret felfüggesztési rendszer: A négy ágyfelületet és a meghajtófejet acél drótkötelek felfüggesztik, ami minimális vibrációt eredményez, és nincs szükség nehéz betonalapozásra. Az egységes lejtésbeállító mechanizmus lehetővé teszi a négy ágyfelület oldalirányú dőlésszögének szinkron beállítását (0-12 fok).
Megosztott meghajtási mechanizmus: A motor excentrikus/kettős{0}}hajtókarat hajt meg, hogy aszimmetrikus, differenciális, oda-vissza mozgást biztosítson a négy ágyfelületnek: lassú előre löket és gyors visszapattanás, hosszirányú továbbító tolóerőt generálva a részecskék számára.
Négy független ágyfelület: Minden rétegben hosszirányban megemelt ágyszalagok/hornyok találhatók. A felső réteg szélesebb és magasabb durva homokágycsíkokkal, míg az alsó réteg finomabb iszapágycsíkokkal rendelkezik. Mindegyik réteg független adagolóvályúval, öblítővízpermettel és ércfogadó vályúval van felszerelve (koncentrátum/közép{2}}érc/zagy).
Víz- és etetőrendszer: A zagy egyenletesen oszlik el a négy rétegben, minden réteg külön oldalsó öblítővizet kap, amely ferdén folyik végig a meder felületén.
II. A teljes szétválasztás elve (négy-lépéses réteges szétválasztás)
1. Zagylazítás és szétválasztás (gravitáció + örvényáram)
Az osztályozott iszapot (0,037-2 mm) minden ágyfelületre tápláljuk. Az oldalsó öblítővíz átfolyik a mederhornyokon, helyi örvényeket hozva létre a hornyokon belül; az átfedő mederfelületek viszonoznak, folyamatosan fellazítják a tömörített zagyréteget.
A gravitációs ülepítés hatására:
A nagy-sűrűségű nehézásványok (arany, volfrám, ón, tantál, nióbium, vasérc) leülepednek az ércréteg aljára, és beszorulnak a mederbarázdákba;
Alacsony-sűrűségű könnyű csapadék (kvarc, földpát, agyag) a felső vízáramlásban felfüggesztve marad, és a sűrűség szerint függőleges rétegződést ér el.
2. A differenciális mozgás függőleges zónát hoz létre
Az ágyfelület aszimmetrikus oda-vissza mozgása kulcsfontosságú a rétegezés utáni zónázáshoz:
* Lassú előrehaladás: A nehéz ásványokat a medercsíkok tartják a helyükön, és lassan haladnak felfelé a **koncentrátum vége (magas rész)** felé a meder felületével;
* Gyors visszapattanás: A felső-réteg könnyű részecskéinek nagy a tehetetlensége és csúszása van, nem tudják őket az ágyszalagok hordozni, és nem mozdulnak el a koncentrátum felé.
Minél nagyobb a sűrűségkülönbség, annál szembetűnőbb a hosszirányú mozgási sebesség különbsége, és a mederfelület egyik oldalán a koncentrátum területén folyamatosan halmozódnak fel a nehéz ásványok.
3. Oldalirányú vízáramlás elterelése
A folyamatos oldalsó öblítővíz oldalirányú tolóerőt fejt ki az ércrétegre:
Az alsó réteg nehéz ásványait a medercsíkok blokkolják, ami minimális oldalirányú elmozdulást és koncentrációt eredményez a mederfelület egyik oldalán, koncentrátumzónát képezve;
A középső réteg közepes sűrűségű-részecskéit (köznövéseit) a vízáramlás egy távolságra eltolja, és egy középső -ásványi zónát alkot;
A felső réteg könnyű csapadékát az oldalirányú vízáramlás közvetlenül elmosza, és a mederfelület alsó vége mentén távozik, így válik a zagyzónává.
