Miért érdemes külön gyűjteni a tantál-nióbium érc rázóasztal felezőanyagát – újraőrléshez, további szétválasztáshoz vagy háromtárcsás mágneses szeparátoron keresztül történő feldolgozáshoz?
Tantál-nióbium érceken végzett vizsgálatok során a leggyakrabban figyelmen kívül hagyott komponens nem a koncentrátum vagy a zagy, hanem a "közép" sáv - az a csík a rázóasztal fedélzetének közepén, amely nem tűnik sem különösen sötétnek, sem különösen világosnak. Ha ezt a frakciót egyszerűen visszaadjuk a takarmányba, a keringő terhelés tovább nő; fordítva, ha közvetlenül a koncentrátumba keverik, nem kívánt ónt, vastartalmú ásványokat és nyálkahártyát juttathat be. Amikor a helyszínen megvizsgálok egy rázóasztalt, az első lépésem a közegek elkülönítése; ezek adják a legtisztább betekintést abba, hogy a folyamat szűk keresztmetszete az ásványok felszabadításában, osztályozásában vagy a végső tisztítási szakaszban van-e.

A "közép" nem egy rögzített, specifikus anyagra vonatkozik, hanem az ásványi részecskék heterogén keverékére. A rázóasztalról kinyert közegek ásványi anyagok kombinációját tartalmazhatják, például kolumbit-tantalitot, kassziritot, gránátot, vastartalmú ásványokat, valamint kvarc és földpát összetett szemcséit (köznövéseit). Mivel az összetétel az ércteleptől függően jelentősen változik, nem lehet pusztán a szín alapján meghatározni a megfelelő feldolgozási útvonalat. Ehelyett a bedolgozókat szemcseméret szerint kell osztályozni: durva, közepes és finom, és olyan eszközökkel kell megvizsgálni, mint a kézi mágnes, mikroszkóp vagy ásványtani elemzés. A cél annak meghatározása, hogy az értékes ásványok felszabaduló (monomineralic) szemcsékként, egymásba növésként, vagy finomszemcsés nyúlványokba záródó részecskékként (nyálkák) léteznek-e.

Először is döntse el, hogy a durva szemcséjű felezők igényelnek-e újraköszörülést.
Ha a bedolgozók értékes ásványai a kvarccal vagy a földpáttal szorosan benőve maradnak, az ismételt tisztítási lépések pusztán azt okozzák, hogy az anyag oda-vissza elmozdul a koncentrátum és a zagy között. Ilyen esetekben kis léptékű újraőrlési vizsgálatokat kell végezni az ásványi felszabadulás mértékének és a finom iszaptartalom növekedésének értékelésére különböző őrlési időtartamok esetén. A tantál-nióbium ásványok, bár sűrűek, törékenyek is lehetnek; a túlzott őrlés azt eredményezheti, hogy a visszanyerhető részecskék a finom iszapú frakcióhoz érkeznek. Ezért célszerűbb csak azokat a bedolgozókat újraőrölni, amelyek kifejezetten további felszabadítást igényelnek, nem pedig a teljes gravitációs elválasztási termékáramot.
Állítsa be a rázótábla működési paramétereit, ha jelentős mennyiségű felszabadult részecskék vannak jelen
Ha a mikroszkópos vizsgálat jelentős mennyiségű felszabadult tantál-nióbium ásványt tár fel a közegben, újra meg kell vizsgálni a rázóasztal betáplálási eloszlását, a pép sűrűségét, a fedélzet keresztirányú lejtését és a mosóvíz áramlási sebességét. A széles takarmányméret-eloszlás azt okozhatja, hogy a durva kötegrészecskék és a finom nehéz ásványok ugyanabba a köztes zónába zsúfolódnak, míg a takarmánysűrűség ingadozása az elválasztó zónák közötti határok eltolódását okozhatja. A betáplálás szűkebb méretű frakciókba való besorolásával és az áramlási sebesség stabilizálásával, amelyet egy újabb háromtermékes leválasztás követ, gyakran megállapítható, hogy a problémák a működési paraméterekből erednek-e.

A háromtárcsás mágneses szeparátor száraz, szűk méretű termékek feldolgozására szolgál.
A háromlemezes egységgel végzett mágneses elválasztás az ásványi mágneses érzékenység különbségén alapul a további frakcionálás elérése érdekében. Ehhez az eljáráshoz az anyagnak száraznak és lazának kell lennie, vékony, egyenletes betáplálási réteggel. A rázóasztalról származó nedves közeg nem adagolható közvetlenül a mágneses szeparátorba; ellenkező esetben a részecskék agglomerációja elfedi a mágneses tulajdonságok különbségeit. Az ilyen anyagokat először vízteleníteni és szárítani kell, majd tételenként, meghatározott méretfrakciók szerint tesztelni kell, a mágneses tér intenzitását és a kisülési osztók helyzetét minden koronghoz beállítva. A mágneses elválasztás nem helyettesíti a gravitációs elválasztást; hanem a már dúsított, változó mágneses tulajdonságú ásványi anyagokat tartalmazó komplex nehéz-ásványi koncentrátumok feldolgozásának módszere.
A három elágazó áramkört zárt láncú teszteléssel kell értékelni. A megbízható vizsgálati megközelítés magában foglalja a bedolgozó anyagok három különálló áramra történő felosztását: (1) újraőrlés, majd további dúsítás, (2) közvetlen további dúsítás és (3) száraz mágneses elválasztás. Minden egyes folyamnál rögzíteni kell a termékhozamra, a Ta-Nb-minőségre és a kapcsolódó összetevők, például az ón és a vas eloszlására vonatkozó adatokat. Ha a közvetlen további dúsítás elegendő ahhoz, hogy jelentősen leszűkítse a közegfrakciót, akkor nincs szükség további őrlésre. Ezzel szemben, ha az újraőrlés javítja az ásványi anyagok felszabadulását, de túlzott veszteséget eredményez a finom iszapfrakcióban, akkor az őrlési paramétereket újra kell értékelni. Végső soron a folyamatfolyamatnak biztosítania kell, hogy a közegek mennyisége stabilizálódjon – konvergáljon egy állandósult állapotba – ahelyett, hogy folyamatosan halmozódna fel a rendszerben.







